I say Buda, you say Pest! - Rendhagyó bejegyzés a Budapesti Billy Talent koncertről

Sziasztok!

Úgy dönöttem, írok nektek egy ilyen kis összefoglalás félét, mert Ők megérdemlik, és Ti is. :) Ezúton figyelmeztetek mindenkit, hogy mint rajongó aboszolút elfogult vagyok, és mint író, hajlamos vagyk túlzásokal élni - ez a bejegyzés mindkettőben bővelkedni fog.

Na tehát az elején, csak hogy meghazudtoljam önmagam, rögtön a negatívumokkal kezdeném: a csúszás, és az előzenekar. Persze egy kocerthez mindkettő hozzátartozik, és előbbi csak 25 perc volt. Utóbbival sem volt gond, hiszen egyik kedvenc magyar bandám, a kecsekméti Show your Otherside melegítette a színpadot. Én pedig baromira sajnáltam őket. Jó, jó, mindenki a BT-t várta, nade ennyire azért csak nem kellett volna szép szóval is leszarni őket. Még tapsot is alig kaptak, csak annak örültünk nagyon mikor az énekes bejelntette, már csak két szám, és ők biza távoznak. Szóval nem lettem volna a helyükben, de ha teljesen őszinte akarok lenni, én sem tudtam teljes szívből lelkesedni értük.

Igazándiból a bejegyzés további része lenne a lényeges, de az pont az a rész, amit egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Olyan gyorsan történt minden, egyszerűen hihetetlen volt a hatás. Tulajdonképpen, ha nagyon nyersen nézzük, csak annyi történt, hogy négy férfi feljött a színpadra, és az addig csöndesen türelmetlenkedő, álldogáló közönségből hirtelen egy hatalmas tömeg lett, akik nem kímélve egymás lábát és egyéb testrészeit sem, próbáltak közelebb jutni hozzájuk. Nem tudom, hogy mit éreznek máshol pl. Németországban, ahol rengeteg neves fellépő fordul meg, és kb. mindenki minden évben viszatér, de mi itt kishazánkban úgy vártuk a Billy Talentet, mint a messiást, és nagyjából úgy is reagáltunk az érkezésükre. Nekem személy szernt szerencsém volt, mert attól féltem, hogy a harmadik sorból jó néhánnyal hátrébb kerülök majd, de egyszercsak, nagyjából a Viking Death March második soránál, azon kaptam magam, hogy ott állok a színpadnak nyomódva, olyan közel Ben-hez, amilyen közel lehet, hogy... Szerintem vannak olyanok, akiket évek óta ismerek, és még nem láttam őket ilyen közelről. :D 

Szegény Ben, bizonyára úgy érezte magát, mintha egy zombi-apokalipszis kellős közepébe csöppent volna, annyi női (és néhány férfi) kéz nyúlt felé egyszerre. Én sem fogtam visza a magamét, bár azért megfordult a fejemben, hogy talán kellemetlen lehet neki, hogy vadidegenek fogdossák - de mivel rajtam kívül még vagy tízen tették ugyanezt, gondoltam, eggyel több vagy kevesebb már igazán nem számít... ;)

Ben elmondta, körbejárták Budapestet, és gyönyörűnek tartják, valamint megígérte, nálunk kezdik a következő turnét - bár ezt szerintem ő sem gondolta komolyan... Nekem személy szerint elég, ha nem felejtenek ki minket a következő alkalommal... :) 

És hát az a közönségbiztatás, csak nekünk... Szerintem aki ot volt, azóta is üvölti, hogy I say Buda, you say Pest! Buda - PEEEEEEEST! 

A közönségről... Hát, láttam már összetartóbbat is, de agresszívabbat is, ebből a szempontból nem tudnám megítélni, viszont lelkesedésben, tombolásban első osztályú volt. Praktikusan betartottuk a szabályt és - egy kivételel - nem másztunk a színpadra, legfeljebb őket szerettük volna leszedni onnan, és hazavinni. Az az egy bátor - akire titokban azért kicsit felnézek, bár tuti nem normális - úgy hírlik, ismerte a kidobóembert így állítólag semmi bántódása nem esett, ha csak az nem, hogy az utolsó dal - Red Flag, mi más - második felét már nem élvezhette. 

A másik szabályozás az volt, hogy csak az első három dal alatt lehet videózni, fényképezni - hála az égnek, ezt egy kedves hölgy nem tartotta be, és amatőr felvételhez képest teljesen élvezhető minőségben meg is osztott velünk jó néhány dalt, feláldozva ezzel a tombolás lehetőségét. Ezúttal is köszönöm naryaorsi-nak így ismeretlenül is.

Most pedig következzenek a videók, és  képek:

http://www.youtube.com/watch?v=k1eeT78zij0 - A záródal, a Red flag, és közönségbiztatás aktívan

http://www.youtube.com/watch?v=WFV3gARitYE - Rusted. From. The. Fucking. Rain. Still. Itis. Awesome :D - és tényleg..

http://www.youtube.com/watch?v=MVv37rRzMBo - Nothing to lose

http://www.youtube.com/watch?v=21jsZAXXplc - Devil in a mindnight mass - a harmadik dal, itt már nagyon fel voltunk pörögve

http://www.youtube.com/watch?v=qFOU40I7IEw - Diamond on a Landmine

A képek forrása a Billy Talent Hungary, a zenekar magyar rajongói facebook oldala.

Összefoglalásként annyit mondanék,igen, ez volt életem első rockkoncertje, s bármilyenkocertből sem a sokadik. De nem ez az, amiért soha-soha nem fogom elfelejteni, hanem amiért anyukám sem fogja elfelejteni soha a Guns 'n' Roses budapest koncertjét - mert Ők, Ők, imádjuk őket, és élőben látni, testközelbe kerülni hozzájuk: minden rajongó álma. Főleg egy olyan naiv 17 éves lánynak, mint én...

D.L.L.