1. fejezet - Would you stand by me or bury me?

Sziasztok! 

Meg is hoztam az elsőt, és mivel nem szoktam sokat dumálni a fejezetek előtt, ezért csak annyit mondok:

Jó olvasást!

Az öt év körüli kislány szörnyen nézett ki. Haja, ami egykor szőke lehetett, szinte már teljesen beszürkült, és csimbókokban tapadt a fejére. Ruhái szakadt rongyok voltak, és messziről is jól látszott, mennyire didereg bennük a torontói ,,télben" - május közepén. Az ajkai sötétlilák voltak, a szeme alatt pedig hatalmas karikák tették még szörnyűbbé az összképet.

- Mit bámulsz, Ben? Menjünk már, lekéssük a gépet! – korholta zenésztársát Jon. A csendes, könyvmoly basszgitáros volt a legjobb szervező a bandában – amit már azzal is elért volna, ha csak annyit tud, mikor hova kell menniük – ez azonban azzal járt, hogy késéstől tartva állandóan nyaggatta a többieket.

- Az nem egy kislány?

- De. Mi van, ennyire érdekelnek a kislányok? – kérdezte flegmán Ian.

- Jaj, hagyj már, nem. De nézd csak meg. Tiszta kosz, mintha az utcán élne. Hol lehetnek a szülei?

Ekkor már Aaron is felcsattant:

- Biztos kukáznak valahol, vagy ilyesmi. Ki a francot érdekel? Tényleg le fogjuk késni a gépet, ha nem mozdulsz meg végre.

Benjamin sóhajtott egyet, aztán elfordult a szívszorító látványtól. Ám ekkor mozgást érzékelt a háta mögött. Megpördült, és még épp látta azt a kislányt, ahogy sebesen rohanva befordul a sarkon. A nyomában három rendőr loholt.

- Hé, mit művelnek? Halálra rémítik szegényt!

A rendőrök megtorpantak.

- Nem akartuk, csak megkérdeztük, hol vannak a szülei, erre elfutott. Nyilván nem hagyhatjuk itt az utcán egyedül. – szabadkozott az egyikük. Bár most, hogy maga megállított minket, már bottal üthetjük a nyomát. – tette hozzá morogva a másik, aztán hátat fordítva Bennek, elmasíroztak.

- Ben, könyörgöm, vonszold már a segged! – ordított Jon az utca végéről. Ben azonban figyelmen kívül hagyta őt, és követni kezdte a kislány hóban hagyott nyomait.

Egy sarokkal odébb talált rá. A kislány, amint meglátta, újból fel akart pattanni, hogy elszaladjon.

- Várj, ne fuss el! – kérte a férfi. Nem bántalak, ígérem.

- É-é-és őket sem h-h-h-hívod ide? – dideregte a csöppség.

- A zsarukat? Dehogy is! Szegénykém, jól rádijesztettek, mi?

- I-i-i-igen. H-h-ha elkapnak, visszavisznek a-a-az ár-v-v-vaházba.

- Meghaltak a szüleid?

A kislány egy darabig csak gyanakodva nézett, aztán mégis válaszolt:

- Csak az anyu. Apu azt mondta, már nem tud vigyázni rám, és elvitt. De megszöktem! – arcán diadalmas mosoly csillant. Aztán hirtelen elkomorult, tekintete ködössé vált.

- Hívom a mentőket! – kiáltotta Ben.

- Ne, csak őket, ne… - zihálta a kislány. Aztán elájult.

A másik három férfi épp ekkorra ért oda.

- Mi történt vele? Hívtad a mentőket? – kérdezte Jon, elfeledkezve a tényről, hogy késésben vannak.

- Nem. Azt kérte, ne hívjam…

- Biztos nem volt magánál.

- Nem erről van szó. Az apja árvaházba vitte, onnan szökött meg. Nem akarja, hogy visszavigyék. Biztos bántották.

- Van, más választásod? – kérdezte Aaron – inkább fagyjon meg itt?

- Igen, van – felelte Ben, majd lehajolt, hogy felnyalábolja a kicsit.

- Na, ne!

- Eszedbe ne jusson!

- Ezt mégis hogy gondoltad?

- Ti komolyan képesek lennétek itt hagyni?

- Ezért mondtam, hogy hívd a mentőket! – dühöngött Jon – Nem vihetjük magunkkal.

- És miért is nem? – kérdezte kihívóan Ben.

- Nőj már fel! – kapcsolódott be Ian a vitába – Heló, mi egy rock-zenekar vagyunk, akik épp turnézni indulnak. Mi a fészkes fenét kezdünk egy gyerekkel? Tudom, hogy te nagyon szeretnél egyet, Rachelle meg nem, de ez tutira nem jó időpont az örökbefogadsra.

- Velünk. Jön. És. Kész.

Jon nagy levegőt vett, hogy vitatkozzon, de aztán ki is fújta, és végül így szólt ellentmondást nem tűrő hangon:

- Jó, hozhatod, de innentől csak a te felelősséged. Mi mossuk kezeinket. Áll az alku?

- De még mennyire! – vágta rá Ben, és kezet is nyújtott.

Aztán ölbe vette az elalélt kislányt, és kiállt az útra taxit fogni.

***

Két órával később már a gépen ültek, és a lányka még mindig nem tért magához. Bennek lelkiismeret-furdalása volt, hogy nem vitte orvoshoz, de megfogadta magának, hogy ez lesz az első dolga, amint földet érnek Brighton-ban. Addig is aggódva nézte a holtsápadt arcocskát, és csak egy gondolat járt a fejében.

Ki a fene lehet ez a lány?