Sziasztok!
Végre sikerült egy tisztességes hosszúságú fejezet írni, amiben
ráadásul történik is valami, úgyhogy örvendjetek! :)
U.i.: A hibákért elnézést, nem sok időm volt, csak egyszer olvastam át.
Jó olvasást!
- Mi? – rökönyödött meg Ben – Ugye ezt most nem mondod
komolyan? Ő az apád?
Celeste bólintott, és értetlenül, kicsit félve nézett föl
Benre.
- Mi a baj?
- Ne itt – suttogta neki a férfi – Választottál már? – tette
hozzá hangosabban.
Celeste hál istennek már szorongatott egy képeskönyvet a
kezében. Ben fölkapta az újságot is, és a pénztár felé vonszolta az
összezavarodott kislányt. Legnagyobb megkönnyebbülésére senki nem állt előttük
a sorban, így egy perc múlva már kívül tudhatták magukat a bolton.
- Srácok, gáz van – kezdte.
- Mi van már megint? – nyögött fel Ian mintha az egész világ
összeesküdött volna ellene.
- Nézd – nyomta Ben az újságot a gitáros orra alá.
- ,,Megtalálták Morgan Kent-et, de elmenekült” – olvasta Ian
– A beteg állat, nem igaz, hogy nem bírják elkapni – morgolódott – de mi közünk
ehhez nekünk?
Ben képtelen olt válaszolni, várakozásteljes pillantást
vetett Celeste-re, akinek azonban esze ágában sem volt megszólalni. Száját
dacos, egyenes vonallá préselte, aztán a vonal elgörbült, a kislány pedig
sírásban tört ki.
- Hé, mi a baj? – a kérdező Jon volt, aki megis simogatta
Celeste fejét.
Ben belátta, nincs más választása, neki kell közölnie a
hírt.
- Az apja.
Ben el sem hitte, hogy képes volt ezt kipréselni magából,
arról pedig, hogy hogyan sikerült, fogalma sem volt.
- Nekünk annyi.
Aaron hangja halk volt, és halálra vált.
- Ugyan már…
- Te tiszta hülye vagy, Ian, és ne ugyanmározz itt nekem.
Szerinted életbiztosítás Morgan Kent lányával mászkálni? Ha ez az állat
megtudja, hogy Cel nálunk van, megkeres minket, fejbelő, és megetet a
harckutyáival.
Egy fél pillanatig senki sem szólalt meg, csak Celeste
zokogott még hangosabban.
- Anyával is ezt csinálta.
Ahogy ez a mondat kiszakadt a kislányból, könnyei még
hevesebben kezdtek ömleni, vadul zihált, és úgy reszketett, hogy félő volt,
mindjárt összeesik. Nem is tudták, melyikük mozdult meg először, de a következ
pillanatban négy erős férfi vette körbe Celeste-et, vigasztalóan, védelmezőn,
és egy reménytelen másodpercig tényleg úgy tűnt, hogy meg fogják tudni védeni
őt.
***
Több,mint fél év nyomozás után tegnapelőtt hajnalban a
rendőrség rátalált Morgan Kent házára. Azonnal erősítést hívtak, ám mire az
megérkezett, Kent eltűnt, ahogy állítólag a házban rejtegetett lányok is,
személyes tárgyait azonban hátrahagyta. A rendőrség továbbra is figyeli az
épületet, illetve próbálják felderíteni Kent új tartózkodási helyét.
Mint arról az elmúlt hónapok során beszámoltunk, a
feltehetőleg pszichopata férfit egy neve elhallgatását kérő nő jelentette fel
2011 decemberében. Elmondása szerint Kent prostituáltakat használt béranyának,
gyermekeiket pedig elvette tőlük. Több nővel is végzett, akik megtagadták a
gyermekük átadását. A bejelentést tevő hölgy egy volt közülük, akinek két és
fél éves lányát szintén Kent tartja fogva.
Ben már legalább ötödszörre olvasta el a cikket. Először a
szállodai szobájában indulás előtt – akkor elhányta magát. Másodszor az utcán –
akkor hatalmasat ordított dühében. Harmadszorra a kérdések ringlispil módjára
kezdték kergetni egymást az agyában, é forgás minden olvasással csak gyorsult
és gyorsult.
Mi lehet a célja ennek az őrültnek? Vajon Celeste is egy
ilyen prosti lánya? Ő is a terv része volt? De akkor miért ölte meg az anyját
évekkel később? Hiszen ha ellenkezett volna rég megtette volna, ha meg nem… És miért
vitte Cel-t árvaházba?
Miért ilyen undorító a világ, miért nem születnek halva az
ilyen emberek, és miért kell neki mindezzel szembenéznie?
Miért, miért miért?
A miértek lassan megőrjítették.
- Cel? – szólította meg a lányát, aki elmélyült a színezőkönyv
mielőbbi kivégzésében.
- Hm?
- Ugye tudod, hogyha odaértünk, erről beszélnünk kell.
- Nem.
- De igen.
- Utállak.
Ben nem akart vitatkozni, nem itt, a repülőn, ezért inkább
békén hagyta Cel-t és újból elővette az újságot. Ezúttal azonban nem olvasta a szöveget.
Csak nézte, nézte Morgan Kent homályos, távoli fotóját, egészen addig, míg a
gyilkos bosszúvágy annyira elborította az agyát, hogy szeme előtt már
összemosódott a kép.
***
- Cleste, kérlek, ne csináld ezt – könyörgött Ben a folyosón
gyökeret vert lánynak – Gyere már be, úgysem állhatsz ott egész éjszaka.
- Nem megyek be, nem beszélek apáról, és nem zárhatsz be –
Cel még dobbantott is egyet, hogy nyomatékosítsa mondanivalóját – Engem nem
kell bezárni, nem vagyok hülye. Te vagy a hülye meg Amma. Anya legalább szeret
engem.
- De hát én is szeretlek – tört ki Benből önkéntelenül – és
ez az egész nekem is épp olyan rossz, mint neked. De muszáj beszélnünk róla,
mert veszélyben vagy, és lehet, hogy mi is – sóhaj – Gyere ide!
Celeste befészkelte magát Ben ölébe, aki titokban arra
számított, hogy a kislány újból zokogásban fog kitörni, de meglepő módon a
kislány összeszedte a bátorságát, és azt kérdezte:
- Mit mondjak apáról?
Ben egy pillanatig gondolkozott, hogy mi legyen az első
kérdés, és hogy tegye föl. Végül rájött, muszáj tárgyilagosnak lennie. Itt és
most nem engedhette szabadon az érzelmeit.
- Ott ahol apa lakott, láttál más gyerekeket is?
- Persze, ott laktak, ők a testvéreim, csak más az anyukánk.
- És te miért nem laktál ott?
- Apa azt mondta, akkor lehet, ha öt éves leszek. Csak a
többieknek meghaltak az anyukáik, mert nem engedték, hogy apával legyenek, és
rájuk már apa vigyázott. Biztos rossz lehetett nekik.
- Szegénykék. De ha azt akarta, hogy vele legyetek, akkor
téged miért vitt el az árvaházba?
- Nem voltam jó. Nem csináltam a buta tornáit, és nem
figyeltem, mikor beszélt. Azt mondta, hogy így sosem lesz belőlem igazi katona.
Elvitt az árvaházba, és azt mondta, hogy majd hazavisz, ha megfe-gyel-emeztek,
vagy mi. De megszöktem, és nem talált meg.
- Soha nem is fog – ígérte Ben – Soha.
Cel még szorosabban megölelte.
Aaron kopogtatás nélkül rontott be az ajtón.
- Még nagyobb gáz – jelentette be, majd egy másik napilapot
nyomott Ben kezébe. A kép a címlapon ugyanolyan lesifotós által készített,
homályos, rossz minségű kép volt, mint a másik kiadványon, ám nem Morgan Kentet
ábrázolta.
Hanem Ben és Celeste-et.
- Imádkozz, hogy az a mocsok ne olvasson újságot – morogta
Aaron – különben rohadt nagy szarban leszünk.
Szia.
VálaszTörlésÓ te jó szagú...
Ez a rész tényleg tele volt izgalommal.
Annyira örülök, hogy egyre több minden derül ki Cel múltjából, már kezd tisztulni a kép az apjával kapcsolatban. Remélem tényleg nem olvas újságot az a szemétláda, de valami azt súgja igen...
Nagyon jó rész lett, hozd hamar a követezőt :)
xx
egen, azért ez eléggé kiszámítható, de na..
TörlésÖrülök, hogy tetszett, és köszönöm, hpgy mindig írsz :)
Szia! Kész a kritikád, és egy újabb rendszeres olvasóval bővül a listád! ;) http://secretthingbutweknow.blogspot.co.uk/2013/07/kritika-6.html
VálaszTörlés